Az utóbbi években-évtizedekben ugrás-szerűen megnőtt a természetjárók és általánosságban a különböző hegyi sportokat űzők/kipróbálók tábora. Ez törvényszerűen azzal is járt, hogy rengetegen vágnak bele olyan tevékenységekbe is akár, amelyeknek nincsenek tisztában a kockázataival és azok minimalizálásával. Szeretnénk ezzel az írással egy kicsit közelebbi képet adni arról, hogy melyek azok a tevékenységek, amelyeket akár önállóan is kipróbálhatunk, melyek amikhez tapasztalt, képzett vezető szükséges és mi az amihez akár tanfolyam(ok) elvégzése is indokolt lehet.

Középhegységi gyalogtúrázás

Ez alatt az olyan 1500 méteres tengerszint feletti magasságot meg nem haladó környezetben folytatott gyalogtúrákat értjük, amelyek főleg könnyű (nem kifejezetten sziklás és kitett) terepen történnek, ide értve akár a teljesítménytúrákat és a tájékozódási túraversenyeket is.

Kockázatok

• Eltévedés (közvetve: kihűlés, kimerülés)
• Minor traumák (rándulás, ficam, horzsolások, zúzódások)
• Csípések, allergia
• Környezeti ártalmak (napszúrás, hőguta, kihűlés, fagyás)

Kezdő természetjáró számára talán a legnagyobb kockázat, ha ismeretlen területen, tájékozódási ismeretek és/vagy térkép nélkül túrázik, azaz eltéved. Ez persze az itthoni erdőségekben nem tartozik a súlyos problémák közé (kivétel télen, megfelelő ruházat és felszerelés hiányában). A különböző traumás sérülések valószínűsége is minimálisan nagyobb csak mint az utcán sétálva, de ezekre azért érdemes felkészülni, mert egy megrándult bokával rohadt kellemetlen lesz visszasétálni lakott területig megfelelő rögzítés és fájdalomcsillapító nélkül.

Napszúrást már talán mindenki átélt, az még nem a világ vége, a hőgutáig meg elég nehéz eljutni, de azért érdemes tudni, hogy ilyen is lehet.

Tervezzük meg előre az útvonalunkat, öltözzünk az időjárásnak megfelelően, mindig legyen nálunk esőkabát, fejlámpa, és tartalék ivóvíz. Érdemes tisztában lennünk az alapvető elsősegélynyújtás ismereteivel is.

Szükséges tapasztalat és/vagy képzettség

Alapvető tájékozódási ismeretek erősen javallottak, illetve a túra távjának és szintemelkedésének a megfelelő belövése. Ne egyből egy Kinizsi 100-al álljunk neki a természetjárásnak! Érdemes lehet először vezetett túrákhoz csatlakozni és fokozatosan felszívni a tudást és a tapasztalatot, de vannak kifejezetten túrázóknak (és nem túravezetőknek) tartott tájékozódási tanfolyamok is.

Ajánlott tanfolyam:
TVOSE – Alapfokú tájékozódási és térképolvasási ismeretek

Minimális felszerelés

• Kényelmes, terepnek megfelelő lábbeli (terepfutócipő, túrabakancs)
• Időjárásnak megfelelő túraöltözet
• Esőkabát
• Tájékozódáshoz szükséges eszközök (GPS, mobiltelefon, térkép, tájoló)
• Elegendő élelem és víz
• Fejlámpa
• Alap elsősegély csomag

Magashegységi gyalogtúrázás

Magashegységnek az 1500 méternél magasabb területeket szoktuk nevezni, ahol a terep és az időjárás már merőben eltérhet például az itthoni erdőkben megszokott viszonyoktól. Meredekebb, sziklás terepek ugyanúgy előfordulhatnak, mint akár a késő tavaszi havas-jeges szakaszok és a percenként változó időjárás. Ennek ellenére vannak akár 3000 méter feletti hegyek is amelyek „egyszerű” gyaloglással megközelíthetőek, de az objektív veszélyek nagyobb arányú kockázata miatt teljesen más felkészültséget igényelnek.

Kockázatok

• Kicsúszás, lezuhanás (ennek következtében akár súlyos sérülések)
• Objektív veszélyforrások (kőomlás, lavina, villám)
• Eltévedés (közvetve: kihűlés, kimerülés)
• Minor traumák (rándulás, ficam, horzsolások, zúzódások)
• Csípések, allergia
• Környezeti ártalmak (napszúrás, hőguta, fagyás, kihűlés)

Magashegységben – hiába nem hegyet mászunk, csak sétálunk – a terep adottságai miatt különös figyelmet kell fordítanunk a meredek, sziklás területekre, ahol a tapasztalatlanabb túrázókkal sajnos gyakran előfordulnak, egyébként elkerülhető balesetek. Például a megfelelő fizikai állóképesség hiánya miatt kifárad, mozgáskoordinációja romlik és ezért csúszik ki/esik le. Vagy nincs megfelelő tapasztalata, hogy hol-milyen tereptárgy mennyire stabil és biztonságos és sok esetben a kivagyiság, a lájk vadászat és hasonló motivációk teszik súlyos balesetek elszenvedőivé az embereket. Érdemes tisztában lenni a különböző objektív veszélyforrásokkal is és védekezni ellenük. Magas és meredek sziklafal alatt például egyszerű túrázás közben is indokolt lehet a sisak viselése.

Az eltévedések itt már sokkal nagyobb kockázatot jelentenek mint a lakott területek elérhetőbb közelségében lévő középhegységi erdőkben. Éppen ezért egyedül és főleg kezdőként soha ne induljunk el magashegyre.

Szükséges tapasztalat és/vagy képzettség

Egyrészt elméleti szempontból nem árt tisztában lennünk milyen objektív veszélyek leselkedhetnek ránk és hogy kell ezeket elkerülni vagy minimalizálni. Készüljünk fel előre az útvonalból, területi adottságokból. Ezen kívül a saját képességeink felmérése is elsődleges fontosságú. Itt is a fokozatosság elve követendő: kezdjük kicsiben, tapasztalt magashegyi jártassággal rendelkező csapatokhoz verődve, és lassan emeljük a szintet, a fizikai felkészültségünk és a komfortzónánk feszegetésének ésszerű határain belül. 

Minimális felszerelés

• Strapabíró és kényelmes túrabakancs (B/C)
• Időjárásnak megfelelő túraöltözet
• Esőkabát
• Tájékozódáshoz szükséges eszközök (GPS, mobiltelefon, térkép, tájoló)
• Elegendő élelem és víz
• Fejlámpa

(Körülmények függvényében: sisak, túrabot, csúszásgátló/hágóvas)

Táborozás nyáron

Ahogy a túrázás és általánosságban az outdoor életmód teret nyer magának, egyre többen és többen szeretnék megtapasztalni a „hátamon a házam” életérzést. Ez tapasztalat, mi is rendszeresen szervezünk nomád túrákat és töretlen lelkesedéssel jönnek a jelentkezők. A vadkempingezés jogi háttere országonként és tájegységeként eltérő lehet, erre most nem is térnénk ki. Maradjunk annyiban nagyon röviden, hogy általánosságban Magyarországon 24 órát nem meghaladóan szabad mindenhol, kivéve természetvédelmi- és magánterületen, de az erdész is ha látja hogy az alap normákat betartjuk, nem szokott ebből problémát csinálni.

Kockázatok

• Objektív veszélyforrások (sziklaomlás, faágak, vihar…stb)
• Napszúrás, hőguta
• Kiszáradás
• Vadállatok (itthon kevésbé jellemző, lévén nincsenek nagyragadozóink)
• Vadászat

Itthon a legnagyobb veszélyforrást az olyan körülmények jelentik, mint a korhadt fa alá vagy viharban kopár kiemelkedő pontra helyezett sátor, illetve a nem megfelelő tájékozódás miatt hajtóvadászat területére pozicionált tábor. Az itthoni erdőkben nagyvadaktól nem kell tartani. Az a néhány ragadozó, ami itthon is előfordul (róka, nyest, vadmacska, hiúz) egyáltalán nem jelentenek veszélyt, a Bükkben, illetve a Zemplénben kóborló farkasok és az az 1-2 medve ami néha átkóborol, pedig ha tudja messzire elkerüli az embert.

Ha mégis szeretnéd egy kicsit megnyugtatni magad, hogy van megoldás arra az esetre, ha megtámad egy vadállat, javasoljuk elolvasni ezt a cikket, hogy kicsit lazábban gondolj erre az eshetőségre 🙂

Szükséges tapasztalat és/vagy képzettség

Tapasztalatra maximum olyan szempontból van szükség, hogy minél gyorsabban és hatékonyabban tudjuk felismerni a megfelelő sátorhelyet. Elsőre talán ne egyedül vágjunk neki egy több napos vadkempingnek, bár megvan a romantikája annak is.

Minimális felszerelés

Többféle iskola létezik. Alapvetően két nagy csoportra oszlanak a vadkempingezők: sátorosak és függőágyasak. Mondanunk sem kell, hogy merőben eltérő eszközigénnyel rendelkezik ez a két ág, így itt most nem fejtenénk ki ilyen részletességgel. Talán majd születik erről is egy külön cikk.

Táborozás télen

Télen sátorban aludni egy fokkal nagyobb felkészültséget (és elhivatottságot) igényel, mint ugyanezt nyáron tenni, de ha megfelelően csináljuk, akkor élvezetes is tud lenni a hóban éjszakázás. Ha viszont nem kellő körültekintéssel állunk ehhez a sporthoz, akkor komoly gondokat is tudunk generálni magunknak. Mellesleg erről a témáról már írtunk korábban egy kimerítőbb cikket!

Kockázatok

• Kihűlés, fagyás, kimerülés, kiszáradás
• Objektív veszélyforrások (sziklaomlás, faágak, vihar, lavina)
• Vadállatok (itthon kevésbé jellemző, lévén nincsenek nagyragadozóink)
• Vadászat

Értelem szerűen téli táborozásnál a legnagyobb ellenségünk a hideg (és a nedvesség). Ezek ellen kell küzdenünk minden lehetséges és ésszerű eszközzel. Megfelelő energiapótlás a testhő fenntartására, megfelelő ruházat, megfelelő hálózsák és derékalj.

Szükséges tapasztalat és/vagy képzettség

Érdemes először nyáron belekóstolni a vadkempingezésbe, és ha már azt megszerettük, akkor lehet kipróbálni ugyanezt télen. Ha már a nyári sem tetszett, akkor garantált, hogy ez még annyira sem fog. Nem akarunk eltántorítani senkit, télen sátorozni nagyon fun, de kell hozzá elegendő elszántság és megfelelő hozzáállás, hogy élvezetes legyen.

Minimális felszerelés

Többféle iskola létezik. Alapvetően két nagy csoportra oszlanak a vadkempingezők: sátorosak és függőágyasak. Mondanunk sem kell, hogy merőben eltérő eszközigénnyel rendelkezik ez a két ág, így itt most nem fejtenénk ki ilyen részletességgel. Talán majd születik erről is egy külön cikk.

Mindenesetre a hálózsák mindenhol közös pont, erre illik figyelni, hogy a hőmérsékleti viszonyoknak megfelelőt válasszunk. Illetve a derékaljunk is olyan szigetelőképességgel rendelkezzen, ami a fagypont alatti talajhőmérsékletet alulról is ki tudja zárni.

Egy kifejezetten extrém opció még a hóbarlang ásása. Ez egyrészt nemcsekély munkabefektetéssel jár, másrészt megfelelő körülmények szükségesek hozzá: elég mély, megfelelően tömörödött, szilárd, lehetőleg firnes hó. Ha ezek adottak, akkor akár még élmény is lehet, de azért mi inkább azt javasoljuk, hogy ha megoldható a sátras lehetőség kényelmesebb.

Terepfutás

Jelenleg az egész világon olyan ütemben gyarapodik a terepfutók száma, hogy azzal elég nehéz lépést tartani. Itt konkrétan akkor beszélünk terepfutásról, ha a helyszín valamilyen természeti közeg. Ennek megfelelően azért elég széles a spektrum, mert ez lehet egy alföldi mező, de akár egy 3000-es technikás hegygerinc is. Az alapvető ismeretek ezzel kapcsolatban ugyanazok, mint a középhegységi és a magashegyi túrázás esetében. Nyilvánvaló különbség az öltözékben és a magunkkal hurcolt felszerelésben van, hiszen senki nem fog 30 kilós zsákokkal futkározni. Itt fokozottabbak figyeljünk a megfelelő folyadék és energia bevitelre. Külön téma, de érdemes megemlíteni: érdemes beruházni egy kifejezetten erre a sportra és a Te lábadnak megfelelően (pronáló, szupináló, neutrális) kifejlesztett cipőbe.

Mivel a futás jobban igénybe veszi az ízületeket, és fokozottabb izomvesztéshez vezet hosszú távon, fontos hogy figyeljünk a megfelelő alapozásra is erősítő edzések beiktatásával!

Via Ferrata

Napjaink egyik legfelkapottabb és legdinamikusabban fejlődő outdoor mozgásformája, mely átmenetet képez a hagyományos túrázás és a technikásabb hegymászás között. A via ferrata (németül Klettersteig) gyakorlatilag sziklafalakon épített drótkötelekkel, létrákkal, kapcsokkal biztosított mászóút. Sajnos tévesen az az elképzelés él sok természetjáró fejében, hogy ez a tevékenység sokkal biztonságosabb a szikla- vagy hegymászásnál. A valóság az, hogy sok szempontból kockázatosabb, egy sérülés mértéke akár nagyobb is lehet, mint abba belegondolunk. Ez persze nem azt jelenti, hogy le akarnánk bárkit beszélni erről a remek időtöltésről, csak felhívnánk a figyelmet a kellő körültekintése és a kockázatok maradéktalan megismerésére (amely ugyebár ennek a cikknek a fő témája).

Kockázatok

• Esésből bekövetkező sérülések (minor és major traumák, ritka esetben halál)
• Helytelen eszközhasználatból, kompetencia hiányából vagy figyelmetlenségből eredő sérülések (minor, major traumák, halál)
• Objektív veszélyforrások (sziklaomlás, vihar, lavina, zergék!)

Esés sok különböző okból történhet, akár objektív, akár szubjektív kockázati tényezők bekövetkezése esetén is. Objektív ha például kitörik a szikladarab amire álltál, szubjektív ha nem a terepnek megfelelő lábbeliben indultál el és ezért csúszol ki. A ferrata kantárba beleesni semmiképp nem egy méznyalás. Nem térnénk most ki az eséstényező fogalmára, legyen elég annyi, hogy míg a sziklamászásnál a kötélbe esést szokták gyakorolni, addig egy ilyen energiaelnyelős szerkezetbe beleesni csak éles helyzetben illik. Szóval minden esetben az elkerülés a legfontosabb. Ne úgy tekints a kantárra, hogy bármit megtehetsz, mert az úgyis ott van, igyekezz minden körülmények között elkerülni egy lehetséges esést. 

Ha a kantár megfelelően volt akasztva és az esést megfogja, leggyakrabban minor traumák elszenvedője lesz az alany (ilyen-olyan törések, ficamok, zúzódások). Ritka, hogy ennél nagyobb baj történik, de azért nem elképzelhetetlen. Sisak viselése nélkül, egy rosszabb esés akár halállal is végződhet, hiába működött jól a kantár. És ezzel el is érkeztünk a helytelen eszközhasználathoz.

Megfelelő hegymászó beülő, ferrata kantár és sisak viselése minden esetben kötelező! Pont! Aki ezeket nem tartja be, annak valószínűleg ugrott a biztosítása, nem mellesleg, azon kívül hogy komolyabb baja is eshet. Ugyanígy az alapvető szabályok betartása is kulcsfontosságú: a drótkötél egyazon szakaszán két mászó soha nem tartózkodhat (függőleges irányú haladásnál, érdemes kihagyni plusz egy teljes szakaszt), a két karabinert egymással ellentétes irányba akasztjuk, az átakasztásnál egy karabiner mindig a dróton van zárt állapotban, pihenő szárat nem használunk haladáskor energiaelnyelős kantár helyett. 

Magashegyi környezetben – főleg egy sziklafalon – ugyanazok az objektív veszélyek leselkednek ránk mint sziklamászás közben. Fokozottan figyeljünk a lehulló kövekre, illetve mi magunk se rugdossuk le őket direkt. Magasabb régiókban akár a lavinaveszély és firnes terepen való kicsúszás is felmerülhet kockázatként (főleg be- vagy kiszállásnál), ennek megfelelően tervezzük meg a túránkat (szükség esetén hágóvas, jégcsákány, lavina szett is legyen a táskában).

Szükséges tapasztalat és/vagy képzettség

A via ferrátázás elkezdéséhez nincs előírt szakképzettség, de semmiképp ne egyedül vágjunk neki és olyan társa(ka)t válasszunk akiknek kellő tapasztalata van. A legtapasztaltabb jó ha tisztában van az alapvető kötéltechnikával is és csomagol is a táskájába egy esetleges mentéshez, vagy segítséghez szükséges minimális pakkot (30 m félkötél, lapka, hevederek, karabinerek). Egy-két helyen tartanak kifejezetten via ferrata tanfolyamot is, ez lehet talán a legbiztosabb módja, hogy kontrollált körülmények között minden szükséges biztonsági ismeretet megtanulj, mielőtt élesben lépsz sziklára. Zárójelben azért hozzátennénk, hogy egy ideális világban mindenki elvégezné az alapfokú sziklamászó tanfolyamot ferrátázáshoz is, de tudjuk, hogy ez irreális.

Ajánlott tanfolyamok:

• Alapfokú via ferrata tanfolyam valódi sziklán (Rókahegyi SE, Szilágyi Zsolt)
• SpiderClub – Via ferrata tanfolyam teremben

Minimális felszerelés

• Via ferrata kantár, másnéven Y-kantár
• Hegymászó sisak
• Hegymászó, vagy via-ferrata beülő
• Időjárásnak és terepnek megfelelő ruházat
• Mászásra alkalmas lábbeli (nehézségtől függően elég lehet egy túracipő is, de akár mászócipőre is szükség lehet)

Sziklamászás

Sziklamászásnak azt nevezzük, amikor egy minimum közel függőleges, vagy akár áthajló sziklafalon eszközöket használva, vagy anélkül jutunk fel saját erőnkből. Rengeteg ága létezik és sokan összekeverik a hegymászással. A hegymászás (alább), az amikor A-ból B-be különböző nehézségű (de nehezebb mint a magashegyi túrázásnál) terepen jutunk el, melynek a célja többnyire valamilyen csúcs elérése. Ehhez szükség lehet sziklát is mászni, de nem feltétlenül. A sziklamászásnak van azonban olyan ága, amely egyáltalán nem hegymászás. Ilyen a sportmászás, vagy a boulder, ahol általában kifejezetten nehéz, ámde rövid sziklamászó utakat teljesítenek a sportolók. Ennek a bővebb taglalásába nem is mennénk most bele, mert oldalakon keresztül lehetne erről értekezni, itt most összességében foglalkozunk a sziklamászás kockázataival és a szükséges ismeretekkel: sportmászás, boulder, tradícionális és/vagy alpesi sziklamászás, mesterséges mászás…stb.

Kockázatok

• Esésből bekövetkező sérülések (minor és major traumák, ritka esetben halál)
• Helytelen eszközhasználatból, kompetencia hiányából vagy figyelmetlenségből eredő sérülések (minor és major traumák, halál)
• Objektív veszélyforrások (sziklaomlás, vihar, lavina, zergék!)
• Helyszíntől függően napszúrás, hőguta, kihűlés, fagyás

A sziklamászás – főleg a sportmászás – ha minden szabályt betartva, megfelelő ismeretekkel és odafigyeléssel űzik, nem sokkal veszélyesebb sport, mint mondjuk a foci. A probléma abból adódik, hogy viszont apróbb hibák sokkal nagyobb kockázattal járnak, mint a fociban, ezért a legfontosabb az alapos felkészültség, és a figyelem. Nem lehet valamit túl sokszor ellenőrizni, nincs olyan hogy túl óvatos. Persze vannak szituációk, ahol a sebesség is egy kockázatminimalizálási tényező és ezt mérlegelve bizonyos – úgymond – „szabályokat” át kell (vagy lehet) hágni, de az már azon a szinten van, amit ha te már elértél, valószínűleg nincs szükséged erre az írásra.

A sziklamászó balesetek legjelentősebb része egyéni hibából/figyelmetlenségből származik:

• Ereszkedéskor nincs csomó a kötél végén és a mászó kiereszkedik a kötélből
• Eresztéskor nincs csomó a kötél végén, vagy nincs bekötve a másik mászó és a társát kiereszti a biztosító eszközből.
• A biztosító ember nem fogja meg az esést figyelmetlenségből, vagy mert túl sok kötelet adott ki.
• +1: a mászó nem a tudásának megfelelő utat választott, nincs tisztában a biztosítás módjával, és/vagy egyéb kompetenciabeli hiányosságok vannak.

Ritkább esetben fordul elő (de azért nem elhanyagolható), hogy a körülmények okoznak sérülést, és ezek többnyire csak kisebb traumák. Ilyen lehet például, ha mindent jól csináltunk, de egy kis párkányra sikerül esnünk. Ilyen esetben bokaficam, vagy törés elképzelhető.

A legfontosabb: a sziklamászás elkezdéséhez mindenképp szakszerű oktatást vegyél igénybe! Kezdőként lehet felsőbiztosítással bohóckodni és rábízni magad a társadra, de ha valóban mászni szeretnél, az a legbiztosabb, ha te magad tisztában vagy a mászáshoz szükséges ismeretekkel. Erre legjobb az Alapfokú sziklamászó tanfolyam elvégzése, melyet jelenleg még két különböző tematika szerint oktatnak. Az egyik, amelyben az egy és több kötélhosszas utak, valamint a tradícionális mászás alapjai egy nagy tanfolyamban kerülnek leadásra, a másik iskola szerint ezeket három külön tanfolyamra osztják és időben elcsúsztatva lehet vizsgázni belőlük

Régi – kombinált tanfolyamra az Excelsior SE bejárós tanfolyamát javasoljuk:

Excelsior SE – Alapfokú trad sziklamászó tanfolyam

Ha mégis inkább az új rendszer szerint szeretnél lépésenként haladni, ahhoz jelenleg nem találtunk aktuálisan induló képzést, de az MHOK weboldaláról kiindulva talán későbbiekben lehet majd keresgélni:

Alap szintű sziklamászó képzések

A minimális felszerelést nem soroljuk most fel, mert nagyban függ hogy, a sziklamászás melyik ágáról beszélünk. Boulderezéshez elég egy mászócipő és egy crashpad, mesterséges mászáshoz viszont minimum egy komplett bauhaus-t magadra kell aggatnod. De ezeket is mind el fogják mondani a tanfolyamon 😉

Hegymászás

Csak úgy mint a sziklamászásnál, itt is egész könyveket meg lehetne tölteni azzal, hogy mi is ez, milyen tudást igényel, milyen kockázatokkal jár stb. Rövidítsük le annyira, hogy a hegymászás alapvetően általában csúcsok vagy hágók emberi erővel történő elérését célozza. Ehhez az alábbi technikákból akár mindre is szükség lehet: túrázás, táborozás, sziklamászás, jégmászás, mesterséges mászás, gleccserjárás. Az egyetlen ami mindenképp kell hozzá az a túrázás, mert ha máskor nem is, de a mászós szakasz beszállójáig mindenképp sétálni kell. Oké-oké, lehet hogy van a világon 1-2 kivétel ahol nem, de ez elenyésző.

A fent leírtak folyománya, hogy a kockázatok és a szükséges ismeretek, illetve felszerelés az alkalmazott technikák kombinációjából adódik. Tehát, ha egy olyan csúcsot célzunk meg, amit csak több nap alatt, hóban sátrazva, jeges, sziklás és csak mesterségesen mászható szakaszokkal lehet elérni, akkor akár 90-100 kg cókmókot is magunkkal kell hurcolnunk. És ez nem vicc. Nyilván egy átlagos csúcsot, mondjuk a legtöbb 3000-est az Alpokban, ennél jóval könnyebben is elérhetjük.

A sokrétűségéből kifolyólag a kockázatok is nagyon sokrétűek lehetnek. A hegymászás az a sport, amit vagy a megfelelő ismeretek birtokában űzzünk csak, vagy fogadjunk hegyivezetőt. De azt azért vegyük figyelembe, hogy a vezető nem fog minket felrángatni, nekünk kell felmenni, ő csak az utat mutatja. Tehát hiába fizeted ki a guide-ot a Matterhornra, 3-400 ezer forintért, ha most látsz először magashegyet, nem fogsz feljutni.

Kezd a fent ismeretett alapfokú sziklamászó tanfolyammal, vagy az új rendszer szerinti Magashegyjáró 1 (MHJ1)-el.

Egyéb speciális mozgásformák

Nem tértünk ki külön a mountain-bike-ra és válfajaira, a túrasíre, más néven síalpinizmusra, a siklóernyőzésre, a canyoningra és a raftingra sem. Ezek közül volt amit már próbáltunk, volt amit egyáltalán nem, de egyikben sincs releváns tapasztaltunk, így nem is szeretnénk – esetleg fals – információkkal traktálni benneteket. Bocsi.

Egy-két javasolt útvonal

Megpróbáltunk összeszedni olyan útvonalakat, amely az egyes mozgásformák techintetében kis kapaszkodót ad a nehézségekkel kapcsolatban. A szintnél a kezdő nem azt jelenti feltétlenül, hogy bárki egyedül nekimehet, csak hogy az adott tevékenységhez mérten az útvonal milyen nehézségű.

Típus	Szint	Útvonal	Itiner
Középhegységi túra	Kezdő	Budai-hegység: Hármas-határ-hegy	majd...
Középhegységi túra	Kezdő	Pilis: Apátkúti-völgy	majd...
Középhegységi túra	Haladó	Pilis: Vadálló-kövek	majd...
Középhegységi túra	Haladó	Mátra: Galya-vár	majd...
Magashegységi túra	Kezdő	Magas-Tátra: Nagyszalóki-csúcs	majd...
Magashegységi túra	Kezdő	Alpok: Schneeberg	majd...
Magashegységi túra	Haladó	Magas-Tátra: Kis-Viszóka	majd...
Magashegységi túra	Haladó	Alpok: Triglav - Prag	majd...
Via-Ferrata	Kezdő	Csesznek: Futrinka utca (B/C)	majd...
Via-Ferrata	Kezdő	Rax: Teufelsbadstubensteig (B)	majd...
Via-Ferrata	Haladó	Rax: Hans von Haidsteig (C/D)	majd...
Via-Ferrata	Nehéz	Csesznek: MZ/X (E)	majd...