Korán – 7:00 – indulunk Budapestről, mert hosszú út áll előttünk. Zadartól némileg keletre Novigradban lesz a szállásunk (ez nem az amit kidob a térkép Isztrián). Ez egy kedves város a tenger partján, aminek sok kilátópontja van és egy saját várromja. Így hát a szállás elfoglalása után felfedező útra indulunk, megnézzük a várat, eszünk egy tengeri sügért és kipihenjük az utazás fáradalmait.

Reggel elautózunk Seline-be, ahonnan a Mala Paklenica völgy nyílik. Itt egy kis logisztikát végezve egy autót átszállítunk a Veliki Paklenica bejáratához, így nem kell végigyalogolnunk az aszfalton visszafelé 3 km-t. A kissebb völgyön megyünk fel, ami teljesen kiépítetlen, vad természet uralja és egy-két helyen trükkös patak átkelésekkel szórakoztat. Egy-két kisebb sziklára is fel kell majd másznunk, de ez nem fog gondot okozni senkinek aki már volt velünk például a Pádison. A völgyön felérve balra fordulunk és átsétálunk a nagy völgy fölső bejáratához, majd nem a völgyön kezdünk ereszkedni, hanem az Anica kuk (Paklenica legmagasabb csúcsa) felé kanyargunk. Itt aki érzi magában a bátorságot fakultatív a csúcsra is felmehet egy könnyebb ferrátán, a többiek lefelé indulnak a völgybe. Megérkezvén a mászóparadicsomba, innen már könnyű, kiépített ösvényen térünk vissza a civilizációba. Este a Dinko étteremben nézhetjük meg, hogyan kell megfelelően tálalni a tengeri halakat!

Egy kicsit távolabb a szállásunktól van egy egészen egyedi kis félsziget ahol Metajna településről indulva egy különleges kört tehetünk olyan sziklaformációk és színek között mintha tényleg a marson járnánk. A kör nagyon könnyű ámde annál látványosabb. Van egy kibővített verziója egy keményebb (D/E) ferrátával, ezt ismét csak azoknak kell bevállalnia akik szeretnék.

Egy kicsi megint autóznunk kell, de ez minden pénzt meg fog érni. A Krupa canyon bejáratánál hagyjuk az autókat és egyből elkezdünk lefelé ereszkedni a völgybe. Az első kihívást egyből egy pici ferráta fogja adni (ez ismét kikerülhető, aki nem szeretné kipróbálni, bár akkor lefelé másik úton kell jönni – ezt megoldjuk). Ezt követően a folyót követve haladunk nyugat felé, paradicsombéli tájban. Egy alkalommal át kell kelnünk a folyón egy gázlón keresztül. Ha itt túl magas a vízállás akkor sajnos vissza kell fordulnunk majd, de ekkor sincs semmi probléma, mert a canyon tetején is eljuthatunk a horseshoe-hoz. Visszafelé pedig a via adriatica-n sétálunk vissza a kocsikhoz. A túrát követően nekivágunk hosszú utunknak hazafelé, ahova a késő esti órákban fogunk megérkezni.