A nagyon korai indulás mindenkit felvillanyozott, úgy hogy már alíg vártuk, hogy vízre szálljunk és ne csak kívülről legyünk vizesek, hanem alulról is. Ja igen, ahogy megérkeztünk Tésára elkezdett esni az eső. Egy hatalmas logisztikai bravúrt követően lettek autók Ipolytölgyesen, néhány Szobon és ennek ellenére mindenki Tésán. Kabooom! Persze ahhoz hogy ennyi ember ennyi cuccát ide-oda furikázzuk mikrologisztikára is szükség volt...
Rengetegen voltunk, rengeteg hajóval, így kettőnknek nem is jutott hajó, csak deszka. Ami amúgy nem is volt baj, mert a picit beszűkülő "zúgókon", egész érdekes volt leszörfözni.
A túra első szakasza amúgy a leggyönyörűbb, talán az egész Ipoly legszebb része, a kanyarok amelyek Tésát követik. Volt egy külön bája, hogy most ködben, felhőben, esőben tekinthettük meg ezt. Mert hát akkor kell evezni amikor jól esik. Ígérem több ilyen közhelyes szóviccet nem sütök el. Becsszó.
Az Ipolytölgyes előtti duzzasztón, a szokásos átemelés közben a helyi körzeti felügyelők, horgászbotokkal, valami beazonosíthatatlan olajos-paprikás szmötyivel a bográcsban és természetesen (feltehetően) gyümölcsből főzött alkoholos frissítőkkel vigyázták, hogy mindenki könnyedén átjusson a túloldalra. Miki meg is lett dícsérve, hogy milyen erős (többek között). Közben volt egy strandoló versenyző is, aki a helyiek elmondása szerint már nem szomjas és fel alá járkált a derékig érő vízben, néhol a legnagyobb sodrásban. Szerencsére senki nem találta telibe a hajójával, pedig Janiék eskü megpróbálták, de végül inkább ők mártóztak meg, annyira megirigyelték a csávót - kuss én így szálok le (jaj bakker elfelejtettem hogy megígértem).
Végül minden viszontagságot magunk után hagyva kikötöttünk az Ipolytölgyesi izé....kikötőnél. Van erre jobb szinonima. Nem szeretem a szóismétlést. No...mindegy. Szóval! Megérkeztünk, sátrat vertünk, kullancsot téptünk ki egymás bőréből és a végén még a paprikáskrumpli is megfőtt. Persze addigra már jól laktunk gumicukorra, raháttal, kolbássza, mogyoróval, szalonnával, halvával meg az isten tudja még mi mindennel. De a paprikás krumpli az paprikás krumpli kérem! Nem krumplikás papri, szóval nem picsogóknak való, akik jól laknak a desszertel. Tessék enni kérem!
Az este nem tartogatott hatalmas meglepetéseket. Ja de...most nem társasoztunk! Hogyan lehetséges ez? Komolyan kérdezem... Nade helyette jókat dumáltunk, meg egyesek teleszurkodták a földet füstölővel (süni mától velünk lakik)...mások meg szépen mentek utána és oltották el, mert büdös. Akarom mondani nem kompatibilis egyesek szaglószerve által továbbított ingerek közül a kellemes variációkkal. Szerintem ez a mondat értelmetlen lett. Ja meg még hangulat világításunk is volt.
Reggel egyáltalán nem keltünk korán, mivel annyi időnk volt mint a tenger (vagy mint az Ipoly, ami nem tenger hanem folyó...és nincs is benne sok víz). Amúgy emelkedett a víz éjszaka, ami hipihurrá! Kaja(k), kávé(k), gumicukor. Ajjaj, van egy rossz előérzetem: a SUP-om orra turcsibb lett mint ami vonzó számomra. A külső kamra leeresztett. Áh biztos csak a hőmérséklet különbség miatti nyomásváltozás (amit persze pontosan tudtam hogy hülyeség mert 15 PSI nem fog lejjebb menni annyival egy kis hideg miatt amitől puha lesz a deszka). Nyilván felfújtam és nyilván eleresztett az egyik hegesztés. A lenti kép illusztrálja ahogy rituális búcsút veszek tőle és intézek magamnak egy másik hajót gyorsan.
Miután a legújabb logisztikai bravúr is végbe ment, ismét vízre szálltunk. Immáron egy SUPpal kevesebb és egy kajakkal több. Sad life. Szerencsére vasárnap már nem kaptunk a nyakunkba esőt és még a nap is majdnem végig sütött. Igazi kellemes chilles élményevezés volt.
Párszor megálltunk, hogy együnk egyet smást, de ezt leszámítva eseménytelenül, kellemesen, csendesen, nyugiban telt el a nap egészen addig amíg meg nem érkeztünk a Dunára. Itt egy kisebb szélviharral kellett számolni, ami szép hullámokat csiholt a nagy folyó vizére, így azért lett egy kis izgalom is a végére. SUP-al kifejezetten izgalmas lett volna ez az utolsó 500 m, de így kajakkal is jó volt.
A szombat reggeli logisztika reciprokát végrehajtva végül még beültünk egy hekkre a Zátony étterembe, mert azért megérdemeltük na! Ezek a vízitúrák minden évben egy biztos- és fénypont a többi esemény mellett, és jövőre is biztos hogy meglátogatjuk az Ipolyt. Hogy kicsit módosítsunk rajta valószínűleg inkább tavasszal, több víznél. De lesz ám más is, egy kicsit nagyobb izgalmakat tartogató Garam lesz még terítéken, kössétek fel a gatyát :)