“Ferrátázás” a Szlovák Paradicsomban

Szeptember elseje volt, amikor kilenc budapesti fiatal bepattant meló után egy bérelt mikrobuszba és nekiindult, hogy ismét meghódítsa a Szlovák Paradicsom csipkézett szurdokait. Még a végén hagyományt teremtünk. Az idei program a Kysel szurdok vasalt úttá alakításának felfedezése és a nemzeti park egy kevésbé ismert szegletének megcsodálása volt. És még egy eldugott – ámde zseniális – szálláslehetőséget is kipróbáltunk.

Péntek este viszonylag hamar sikerült megérkeznünk a szállásunkra, amely jelen esetben a Turista Paradicsom (Turisticky Raj) elnevezésű, mélyen az erdőben megbúvó, táborhely volt. Később kiderült, valaha ez egy úttörő tábor volt, de a mai napig rendeznek militarista rendezvényeket gyerekeknek. Hogy ez jó-e vagy sem, azt mindenki döntse el maga, de a hely tulajdonosa és üzemeltetője – Emil – nagyon segítőkész és jófej. A legolcsóbb variánst választottuk fekhelyül: a 4 fős, emeletes ágyas kis faházakban hajtottuk nyugovóra a fejünket.

turisticky raj turista paradicsom faházak szlovák paradicsom
A Turista paradicsom faházai

A bőséges, svédasztalos reggelit követően gyorsan összekaptuk a cuccainkat és nekivágtunk az erdőnek. A táborhelytől a zöld jelzésen egyenesen fel lehet jutni a Klastorisko-hoz, ahonnan fél órás ereszkedést követően lyukadunk ki a Fehér patak völgyébe. Ebben a völgyben indul a móka, itt található a Kysel szurdok, amely minden valamire való beszámolóban úgy szerepel, mint a Szlovák Paradicsom legparadicsomabbika. A “bejáratnál” köpcös életunt ellenőr csekkolja, hogy mindenki vett-e külön jegyet erre az attrakcióra, ugyanis nem elég, hogy a nemzeti parkban való sétafikáláshoz naponta 1,5€-t kell fizetni, a ferrátázás még ezen felül 5€-ba kerül.

Miután megláttuk a sodrony első vonalait a sziklafalakba rögzítve, gyorsan mindenki magára aggatta ami nála volt: beülők, sisakok, kantárak a helyükre kerültek. Ezt követően egy gyors előadás következett a ferrátázás biztonságos kivitelezéséről, a felszerelés használatáról és persze a miértekről. A verbális eligazítás mellett, Kornél volt segítségemre a hátam mögött, aki lelkesen illusztrálta a drótkötél mellett állva az elmondottakat, amolyan a parlamenti közvetítéseknél látható jeltolmács formájában.

via ferrata oktatás a kysel szurdokban

A kötelező körök után neki is indultunk a sziklafalak között kanyargó patakban. Ennél a pontnál jegyezném meg, csak hogy tisztán lássunk: a Kysel szurdokban kiépített drótkötél pálya valójában csak nagy jóindulattal nevezhető via ferrátának. El kell szomorítsak mindenkit: a mindenhol olvasható információkkal ellentétben, ha valaki ez alapján lövi be magának egy “C” nehézségű klettersteig út kihívásait, az nagyon (NAGYON!) meg fog lepődni egy valódi C-s útba tévedve. A vasalt út teljes hosszán fél-egy méterenként széles fém fellépők segítik a haladást. Végig! Így valójában egy kvázi sétautat csináltak az egészből, a sodrony tényleg csak azért van, hogy lehessen gyakorolni az akasztgatást, ugyanis a táv nagy részét még csak nem is magasan vezették. Van rengeteg olyan szakasz, ahol még egyszerűbb is volt a patakmederben sétálni, mint szerencsétlenkedni egy méter magasan. Két-három olyan hely volt, ahol valóban volt létjogosultsága a biztosításnak, de technikailag ez sem volt nehezebb, mint bármelyik másik szurdokvölgyben a létrás megoldások. Zárójel bezárva.

fém pallókon a kysel szurdokban ferrátázás
Fém lépcsők végig…
kysel via ferrata klettersteig
A többi szurdokban itt egyszerű pallók lennének

A kanyon egy-két helyen annyira beszűkül, hogy szinte barlangnak érzékeli az ember, ezek a szakaszok nagyon látványosak. Természetesen a legnagyobb attrakciót az út végére hagyott nagy vízesés jelenti, ahol közel 20 méter magasból zúdul lefelé a víz egy függőleges sziklafalon. Ezt a falat leküzdve nagyjából a végére is értünk a szurdoknak és kibukkantunk a kék jelzésre, ami visszavezetett a Klastorisko-hoz. Itt nem hagyhattuk ki a sztrapacska-sör kombinációból álló helyi áldást.

Táplálkozás közben gyors kupaktanácsot tartottunk arról, hogy megtoldjuk-e az eredetileg betervezett távot és meglátogassuk-e megint a Tamásfalvi kilátót. Főleg a szállásadónk döntésétől függött ez, hiszen hatra volt ígérve a vacsora, és addigra biztos hogy nem értünk volna vissza. Szerencsére nagyon rugalmasak voltak és át tudtuk tenni nyolcra, így nekivágtunk a kék jelzésen leereszkedni észak-kelet felé a gerincen. Miután elértük a Hernád és a Fehér patak találkozását egy igen tempós emelkedéssel ismét fent álltunk a hely legismertebb kilátóhelyén. A sportos feljutást megünneplendő még pár fekvőtámaszt is megejtettünk a sziklaplatnin.

fekvőtámaszozás a tamásfalvi kilátón

Tamásfalvi kilátó szlovák paradicsom

Öt óra felé indultunk el a Hernád áttörés kanyargós vonalát követve visszafelé, hogy immár világosban is megcsodáljuk ezt az izgalmas és látványos túraútvonalat. Így a nap végére összeszedtünk azért 22 km-t és majdnem 1200 m szintemelkedést. Jól esett a meleg vacsora!

Hernád áttörés csinos lányok folyó víz fém pallók

Hernád áttörés függőhíd

Vasárnap a meglepetés célpont a Holló szikla volt, amely egy a Tamásfalvi kilátóhoz hasonlóan szép látványban részesíti az arra tévedőket, de lévén sokkal kevésbé felkapott, itt rajtunk kívül senki nem volt. Az oda vezető út egyébként egy gyönyörű hágón keresztül visz fel két meredek sziklafal között. Az utolsó méterek kifejezetten kaptatósak, szükségünk volt a tüdőkapacitásunkra rendesen. A szikla tetején van “csúcskönyv”, így abba is be tudtuk vésni a sikeres hódítást.

Holló szikla csúcskönyv

A kora délutáni visszaereszkedést követően ismét meglátogattuk a tavaly felfedezett vendéglátóipari képződményt, amely azért jól el van dugva Dedinky egyik csücskében az erdőszélen. Milyen szerencse, hogy tavaly felfedeztük ezt a helyet. A jó hangulatú estebédet követően ismét becsüccsentünk aztán a mikrobuszba és élményekkel bőven megtelve indultunk vissza Budapest irányába…

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.